Húsfogyasztás vs. környezetvédelem
Lehet vitatkozni sok mindenről. Arról, hogy szereti-e az állatokat igazán (ha értjük a szeretet szó valódi jelentését) az, aki a kiskedvencét rajongásig imádja, de szőrmét vásárol, állatkísérletekkel tesztelt luxuskozmetikumokat használ, vagy éppen húst/állati eredetű élelmiszereket fogyaszt. Utóbbi ellenzői a fajizmus rasszizmushoz és szexizmushoz való hasonlatosságával érvelnek akkor, amikor azt mondják, a "haszonállat"/élelmiszerállat egy a kultúra által meghatározott koncepció. A mi társadalmunkban többek közt a szarvasmarha, sertés, kecske, juh és baromfi minősül élelmiszerállatnak, így ezeket az állatokat úgy érezzük, joggal fogyaszthatjuk el "őket erre tenyésztik" címszó alatt. A világban vannak olyan helyek, ahol a macska és a kutya is pont ugyanolyan finom falatnak minősül, mint az előbb említettek. Persze ezen mi elborzadunk és nem esszük meg a Blökit. Ez jól példázza tehát, hogy a fogyasztásra alkalmas/"kijelölt" élőlények körét az adott társadalom szabja meg, tehát ez emberalkotta kategorizáció. A fajizmus definíciója az 1985-ös Oxford English Dictionary-ben jelent meg először, az alábbi módon:
"Fajizmus: bizonyos állatfajok emberi lények általi diszkriminációja vagy kizsákmányolása, az emberiség felsőbbrendűségének feltételezésére alapozva." (Forrás: Wikipédia)
Anélkül, hogy kitérnék itt a fent említett "élelmiszerállatok" fejlett idegrendszerére, bonyolult, mellesleg az emberéhez több szempontból hasonló felépítésére (t.i. nem egysejtűekről beszélgetünk, hanem gerinces emlősökről és szárnyasokról) és kifinomult érzékelésére, nehéz minden színében látni a helyzetet. A témát viszont most mégis egy másik nézőpontból szeretném megközelíteni. Minden esetre milliónyi tanulmány olvasható az állati viselkedésről, az ő pszichológiájukról, kommunikációjukról, szóval mindarról, amit mi tudatlanságunkban tökéletesen ignorálunk, és amit én speciel az iskolában tanítanék a gyerekeknek.
A gyakran elhangzó "az ember mindig is evett húst", "gumós zápfogunk van", "húst nem enni egészségtelen", "a növényeket nem sajnálod?" frázisokra gyógyírt nyújt Juhász Anita Cruelty-free Beauty c. blogjának veganizmusra vonatkozó GYIK menüpontja. Anita tulajdonképpen évtizedes munkát fektetett abba, hogy először az állatkísérletezés hátteréről nyomozzon, majd áttérve a vegán életmódra, ennek aspektusait ossza meg a nagyérdeművel. Úgy érzem, teljesen felesleges hosszas fejtegetésekbe fognom, amikor van valaki Magyarországon, aki minden egyes vonatkozó nemzetközi és hazai forrást elolvas, elemez és idéz a cikkeiben, széles látókört festve ezzel mindenki számára, aki a környezetvédelem témája iránt kicsit is fogékony. Igen, nem állatvédelemről, vagy állatszeretetről, környezetvédelemről van itt szó. Sőt! Nem is környezetvédelemről, hanem most már az ÉLET védelméről van szó.
Sorjáznak a vészjósló cikkek és tudományos publikációk az elmúlt évszázad emberi környezetkárosításával kapcsolatban. Akár az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) nem túl régi jelentésére gondolunk, amely 12 év múlva földi poklot hirdet, akár a nemrég publikált WWF (pandás állatvédelmi világszervezet) jelentésre, amely rámutatott, hogy 1970 óta (azaz csupán 50 év alatt) a gerinces állatfajok élőhelytől függően átlagosan 60%-át tettük el láb alól. Ez a döbbenetes szám jórészt a vadállatok élőhelyeinek drámai csökkenésére vezethető vissza, amit láss csodát, a mezőgazdasági, azon belül is állattenyésztési célú területfoglalásoknak köszönhetünk. Tudósok által alátámasztott tény, hogy "4 gramm marhahús előállításához szükséges földterületen 100 gramm, a marhahúséval megegyező fehérje és kalóriatartalmú növényi eredetű táplálékot lehetne termelni." Sertés, baromfi, tej és tojásipar tekintetében az állati eredetű élelmiszertermelés 90, 50, 75, 40%-os erőforrás-többletet igényel az azonos tápértékű növényi táplálék termeléséhez képest. Ez azt is jelenti, hogy a jelenleg rendelkezésre álló erőforrások megfelelő és fenntartható kihasználásával a napjainkban éhező 124 millió ember élelmezése is megoldható lenne úgy, hogy még felesleget is termelnénk - HA átállnánk ha nem is a vegán, de legalább a vegetáriánus életmódra. (Forrás: Piac és profit) Csak hogy lássuk, mi is a lényeg, és miért is számít az, hogy Magyarországon mennyi húst lakmározunk be: Ugye az állatnak táplálékra van szüksége, amit takarmánynak hívnak. Ennek a legfontosabb komponense a szója. Magyarország évente 550-600 ezer tonna, 95%-ban génmódosított szóját importál Dél-Amerikából. (Forrás: Agrotrend) Igen, ez az Amazonas vidék. Ahol az erdőírtás 85-90%-áért a mezőgazdaság, azon belül is az állatenyésztés tehető felelőssé - a tömegével kivitelre termelt mezőgazdasági termények előállításának szándékával a természeti környezet (mellesleg a világ egyik tüdeje) rovására letarolt területeken keresztül. Azt se felejtsük el, hogy mint azt több kutatás tételesen állítja, a világban legelésző uszkve 1600 millió szarvasmarha felelős az élelmiszeriparból származó üvegházhatású gázok 75%-ának kibocsátásáért. (Forrás: CFB blog) Igen, ezek azok, amik miatt pl. az idei november 1-je 25 fokos volt...
Ha tehát nem érdekelnek bennünket a tömegével honvesztve búsuló, majd éhen haló trópusi állatok; a milliárdszámra írd és mondd 'gyártott', legtöbbször embertelen és állattalan körülmények között élni, majd meghalni kárhoztatott élőlények, akkor vessük a tekintetünket a naponta megjelenő tudományos igényű környezetvédelmi helyzetjelentésekre, cikkekre és tanulmányokra, vagy az olyan véleményformálók nem kevés munkájára, mint pl. Anita, és gondolkodjunk el: érdemes-e itt még tényleg arról vitázni, hogy kinek milyen zápfoga van, és hogy a növényeket nem sajnáljuk-e.
Én nem vagyok vegán. Tettem kísérletet a veganizmusra való átállásra (elvágólag, a napi 3-szori húsfogyasztásból hirtelen a teljesen növényi étrendbe mentem át), ami akkor nem sikerült. Vegetáriánusnak azért nem mondhatom magam, mert előfordul, hogy eszem húst, egy-egy reggelen, vagy vacsorán - hozzáteszem szinte kizárólag csak akkor, ha a családommal együtt eszem. DE! A korábbi napi 3-szori húsfogyasztásomat drámaian lecsökkentettem. Mondjuk kevesebbre, mint amennyit a szintén gumós zápfogú nagyanyáink ettek - jó esetben heti 1-adagot... Nálam ez mondjuk két hetente 1 adag. Másfél éve semmit nem tudtam a témáról, azóta viszont sok víz lefolyt a Száván. Elkezdtem kérdezni a növényi étrendről, kaptam válaszokat, szereztem tapasztalatokat magam is. Megismertem rengeteg új alapanyagot, a zöldségek széles skáláját kezdtem el a konyhámban használni. Megannyi írást olvastam és olvasok a témában, dokumentumfilmeket nézek, és nyitott szemmel járok. Eddig is tettem, és ezután is fogok beszélni a veganizmusról, mert az a tapasztalatom, hogy az emberek 95%-a semmit sem tud róla, és hajlamos félinformációkból messzemenő következtetéseket levonni, majd olyan ostoba és igaztalan állításokba bocsátkozni, amelyek senki és semmi előmenetelét nem segítik. Sokszor hallom, hogy a vegánok erőszakosak és agresszívan képviselik nézeteiket, miközben a vegyes táplálkozásúakat degradálják és pocskondiázzák. Nos, a különféle fórumokat olvasva elmondhatom, mindkét oldalnak van vaj a füle mögött, ami a retorikát illeti. Én abban hiszek, hogy a dolgokról beszélni kell, az eszmét ki kell cserélni. A vegánokat sem hibáztatom. Ők mindent megtesznek egy számukra fontos ügyért (ami mellesleg most már világérdek, nem csak egy kis civil mozgalom), és zavarja őket, ha valaki ezt az ügyet negligálja, vagy az ő életmódjukat és áldozataikat puszta infantilizmusként fogja fel. Nekem is kinyílik a bicska a zsebemben, ha azt kell magyaráznom valakinek, hogy igenis számít minden egyes nem szelektált szemétdarab, miközben én vagyok hülye idealistának nézve egy olyan kérdéskörben, amelyet más sem igazol, mint a száraz tények és a makacs számok...
Egy szó, mint száz, nem kell vegánnak lennem ahhoz, hogy beszélgessek a veganizmusról, és ahhoz, hogy beismerjem, valóban ez az a lépés, ami a legtöbb vizet hajtja a környezet malmára. Ez a lehető legnagyobb dolog, amit ember a környezetéért megtehet. És ez az az irány, ami felé mindannyiunknak el kell indulnia.
---
A bejegyzés megírásához alapul szolgált a Cruelty-free beauty blog vonatkozó bejegyzése.
